És ezt a nagyszerű programot még megkoronázta egy felemelő élmény: Szakáli Anna író, költő, a Berkenye Egyesület vezetője, verset írt a kiállítás képeiről. Elmondta, hogy annyira megihlették a kiállított festmények, hogy ez a vers született meg. Engedélyezte, hogy használjam, így hát közreadom. Nagyon boldog vagyok, és a verset még ízlelgetem magamban egy darabig. Hálás vagyok érte, köszönöm Anna!
Szakáli Anna: Szépség harcosa
(Szentpéteri Tóth Márta festményeihez)
Alkotáshoz lendül az ecset,
útjára indul a szépség.
Körökbe szédülő színek,
színekbe szédülő álmok,
felsejlő teremtésmítosz;
– hallani vélsz egy szimfóniát –
megalkotott ember és világ,
a szépség harcosa küzd,
feltör egy sejtbuborék,
benne apró magzat lapul
– születés előtt az idő–,
harsány vagy pasztell-harmóniában,
fájdalommá, érzéssé alakul.
És testé lesz a nő, élethordozó
ősi ösztönnel, csupasz bájjal,
szellem és anyag együttese,
létezés bölcső-óceánja;
mindaz, amiért kegyelmében
megteremtett minket az Isten,
aki most kitekint rátok
képkeretek ablakából:
íme, bennem az ember,
s benne én, a pantokrátor*!
2022-10-12
* mindenható
