2024. március 22 – Siófok

 

Az első alkalmaknak általában nagy jelentősége van, így vagyok ezzel én is. Az első önálló kiállításom a szülőfalumban, Mezőkomáromban volt, akkor még többnyire kurzusképekből állt, de akkor az volt a maximum, amit nyújtani tudtam. Viszont fontos volt számomra, hogy az első kiállításom ott legyen, és ettől nem tarthatott vissza semmi. Örömmel és szeretettel fogadtak akkor és ott, azzal a tárlattal, amivel akkori legjobb tudásom szerint meg tudtam jelenni.

 

A tegnapi siófoki kiállítás ismét egy mérföldkő az életemben és a művészi karrieremben, mivel pár hónappal ezelőtt megkaptam a lehetőséget, hogy itthon is kiállítsak, hogy a Kálmán Imre Művelődési Központ hatalmas kiállítóterét 3 hónapra megtöltsem a saját, önálló alkotásaimmal. Az öröm, a magabiztosság, a bizonytalanság, a kétkedés, a mámor, a boldogság, a büszkeség, aztán ugyanez elölről… ezek váltakoztak bennem az eltelt hónapok során, de amikor megláttam a berendezett kiállítást, megnyugodtam.

 

Maradt az öröm és a büszkeség, tessék, nézzétek, ez vagyok én. Velem nyílt meg a Siófoki Tavaszi Fesztivál, csodás emberek tiszteltek meg a jelenlétükkel a megnyitón, és tovább nyílik a lehetőségek ajtaja. Köszönet a lehetőségért, a támogatásért, a segítségért és a közreműködésért mindenkinek, és a vendégeknek, hogy még szebbé tették ezt a felejthetetlen alkalmat.

 

Köszönöm Dr. Lengyel Róbert polgármester úrnak a támogatását, Erika Oroszvári-nak a kedves fogadtatást és a jó tanácsait, Karancz Katalin a szervezését és a rendezvény lebonyolítását, László Gyarmati-nak hogy olyan szépen bemutatott – de tényleg, imádtam! – Gábor Németh-nek a lélekhez szóló muzsikáját és Zsuzsanna Hordósi-nak a vendégek kiszolgálását. És természetesen a KIMK igazgatójának, Kiss László úrnak a lehetőséget és a gyönyörű virágcsokrot.

 

Szóval, a mondanivalóm lényege: #művészneklennijó! és persze #szépazélet!